Prof. Dr. Nógrádi Antal és a Szegedi Tudományegyetem kutatócsoportja úttörő módon alkalmazza az mRNS-terápiát az idegrendszeri regeneráció elősegítésére. Az SZTE Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetében működő Neuroregenerációs Laboratórium, melyet Nógrádi professzor vezet, már évek óta kutatja a gerincvelő-sérülések lehetséges kezeléseit.
Az őssejtek által inspirált terápia
Korábbi kísérletek során rágcsálómodelleken azt figyelték meg, hogy a gerincvelő-sérülések környezetébe beültetett őssejtek gyulladáscsökkentő fehérjéket kezdtek termelni. Ez az adaptív válasz vezette a kutatókat arra, hogy azonosítsák azokat a fehérjéket, amelyek alkalmasak lehetnek a gerincvelő regenerációjának támogatására. 2019-ben először használták az mRNS-technológiát e fehérjék célzott előállítására az idegtudomány területén.
A terápia működése
Dr. Nógrádi elmondása szerint a gerincvelő-sérülések nemcsak fizikai, hanem súlyos gyulladásos folyamatokat is elindítanak, amelyek tovább rontják az állapotot. Az mRNS-terápia során olyan fehérjéket kódoló mRNS-eket juttatnak be a sérült területre, amelyek támogatják a sérült idegsejtek túlélését, nyúlványnövekedését és a kapcsolatok helyreállítását. A módszer jelentős javulást eredményezett a motoros funkciók visszatérésében.
A lipid-nanorészecskék szerepe
Az mRNS megfelelő bejuttatása kezdetben technikai kihívást jelentett. Nógrádi professzor csapata Pardi Norberttel, a Pennsylvaniai Egyetem kutatójával dolgozott együtt, hogy lipid-nanorészecskék segítségével hatékonyan juttassák az mRNS-t a sejtekbe. Az első kísérletek során a lipidbe csomagolt mRNS-t a gerincvelő sérült részébe fecskendezték, ahol a sejtek terápiás fehérjéket állítottak elő.
Új módszerek és jövőbeli lehetőségek
A kutatók a bejuttatás alternatív útjait is vizsgálták, például a falósejtek bevonását, amelyek az mRNS-t felvéve és fehérjékké alakítva a sérült területekhez vándorolnak. Ez a megközelítés nagy érdeklődést váltott ki a Novo Nordisk Alapítvány szegedi mRNS-konferenciáján.
A kutatási program a rágcsálómodellek után kutyák gerincvelő-sérüléseinek kezelésével folytatódik. A tacskók például hajlamosak a gerinc degeneratív betegségeire, így a kutatók reményei szerint az állattulajdonosokkal együttműködve értékes eredményeket érhetnek el.
A módszer hosszabb távon nemcsak állatok, hanem emberek kezelésére is alkalmazható lehet, különös tekintettel a hasüregi falósejtek terápiás potenciáljára.
A teljes interjú itt olvasható.
